A Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete projekt több egyenrangú elemből áll:
Az emlékezet-történeti előkészítő projektelemek adat- és forrásgyűjtésre, az eddigi főbb hazai és nemzetközi tudományos eredmények összegyűjtésére, széles körű társadalmi megismertetésére irányulnak.
A képzőművészeti-vizuális előkészítő projektelemek a közterek, az emlékművek és a város összefonódó történetének kutatását és az emlékműállítás hagyományainak, összefüggéseinek, illetve korszerű irányainak és formanyelvének megismertetését célozzák.
A művészeti pályázat korszerű vizuális nyelven megfogalmazott, nemzetközi összefüggésben is értelmezhető vagy akár példát mutató, újszerű vizuális nyelvet használó, színvonalas mű vagy művek létrehozását célozza.
A szabadeuropa.hu oldal Aktuális rovatában 2022. május 14-én jelent meg cikk az 1992-1995-ös boszniai háború áldozatait szólaltatja meg az ukrajnai háború kapcsán. Nusreta Sivac évtizedeken
Turai Hedvig interjúja az Art Margins online oldalon “A Memorial That Neither Victims nor Perpetrators Want but Is Needed” címmel olvasható beszélgetés a kortárs művészeti
Pető Andrea válaszol újságírói kérdésekre a háborúkban megerőszakolt nőkről, családjuktól elszakított gyerekekről, holokausztról, tudományról, tudománypolitikáról. A cikk itt olvasható: https://nepszava.hu/3155285_peto-andrea-interju-tudomany-politika-magyarorszag
Femspace szalon Bécsben 2022. április 25-én a bécsi Collegium Hungaricumban pódiumbeszélgetésen szakértők beszéltek a nők ellen – nem csak háborús időkben – elkövetett erőszakról. Az
Fotóközlés a művész szíves engedélyével
Az oldal üzemeltetője:
Budapest Főváros Levéltára
Sanja Iveković
Workshop, multimédia installáció, média munka
1998 – folyamatban lévő projekt
A nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló projekt 1998-ban kezdődött Sanja Iveković művész kezdeményezésére, amely helyspecifikus installáció és különböző nyomtatott anyagok (szövegek, képeslapok, plakátok) formájában valósult meg. Alkalmanként sajtókonferenciákon és vetítéseken ismerhette meg a projektet a széles közönség.
Első fázisban a művész kapcsolatot létesített a helyi női szálláson élő zaklatott, vagy családon belüli erőszaknak kitett nőkkel, akikkel szorosan együttműködött. A workshop keretében a művész lenyomatot vett az arcukról, a szállás lakói pedig elbeszélték illetve röviden leírták saját történeteiket. A művész a női „maszkok“-ból és a szövegekből hozta létre installációit különböző, specifikus helyszíneken.
Ezideig Zágrábban, The Autonomous House; Luxemburgban, The Fraenhaus; Bangkokban, The Bangkok Emergency Home; Koszovóban, Pején Safe House; Genovában,Casa per le donne; Belgrádban, The Center for Women and Children; Utrechtben, Vie-Ja és Isztambulban, Mor Cati valósult meg a projekt.