A háborúk során a civilek ellen elkövetett erőszakos cselekmények közül, bár a társadalmi emlékezet részét képezik, a legkevesebbet a nőkkel szemben elkövetett erőszaktételekről tudunk. A projekt célja, hogy elősegítse a téma társadalmi feldolgozását a történeti, művészettörténeti kutatásokra alapozva, a tudomány és a művészet segítségével.
Az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága a 2022-es OPUS MIRABILE díj kiállítás kategóriájában első díjjal jutalmazta az Budapest Főváros „Elhallgatva” projektjét: az ennek keretében a Budapest
Megjelent az Tatai Erzsébet: Elhallgatva. Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete. Budapesti emlékmű-pályázat 2020–2022 című írása Elérhető itt.
Elhallgatva. Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete Beszélgetés Tatai Erzsébet művészettörténésszel Időpont: 2023. szeptember 18. hétfő, 18 óra A Nőkért Szabadegyetem 2023. őszi félévének első vendége TATAI
Az interjúban a „Háborúkban megerőszakolt nők” emlékhelyéről és az „Elhallgatva című kötetről is beszél Pető Andrea. Az interjú meghallgatható itt.
beszélgetés Géra Eleonórával és Svégel Fannival Betegápolás, élelemszerzés, prostitúció és szórakozás – ezekben a tevékenységi körökben gyakran esik szó a nőkről, de vajon ténylegesen milyen
Az ujkor.hu oldalon jelent meg recenzió a “Háborúban megerőszakolt nők” elnevezésű projekthez kapcsolódó, az „Elhallgatva. A háborús erőszaktétel története és megjelenítése” című kötetről Völgyi Réka
Pető Andrea válaszol újságírói kérdésekre a háborúkban megerőszakolt nőkről, családjuktól elszakított gyerekekről, holokausztról, tudományról, tudománypolitikáról. A cikk itt olvasható: https://nepszava.hu/3155285_peto-andrea-interju-tudomany-politika-magyarorszag
Fotóközlés a művész szíves engedélyével
Az oldal üzemeltetője:
Budapest Főváros Levéltára
Sanja Iveković
Workshop, multimédia installáció, média munka
1998 – folyamatban lévő projekt
A nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló projekt 1998-ban kezdődött Sanja Iveković művész kezdeményezésére, amely helyspecifikus installáció és különböző nyomtatott anyagok (szövegek, képeslapok, plakátok) formájában valósult meg. Alkalmanként sajtókonferenciákon és vetítéseken ismerhette meg a projektet a széles közönség.
Első fázisban a művész kapcsolatot létesített a helyi női szálláson élő zaklatott, vagy családon belüli erőszaknak kitett nőkkel, akikkel szorosan együttműködött. A workshop keretében a művész lenyomatot vett az arcukról, a szállás lakói pedig elbeszélték illetve röviden leírták saját történeteiket. A művész a női „maszkok“-ból és a szövegekből hozta létre installációit különböző, specifikus helyszíneken.
Ezideig Zágrábban, The Autonomous House; Luxemburgban, The Fraenhaus; Bangkokban, The Bangkok Emergency Home; Koszovóban, Pején Safe House; Genovában,Casa per le donne; Belgrádban, The Center for Women and Children; Utrechtben, Vie-Ja és Isztambulban, Mor Cati valósult meg a projekt.