BFL V.702.a 273: Gisvetter Teréz ügye
A békásmegyeri Polgári Rendőrparancsnokság jelentése a Községi Elöljáróságnak Gisvetter Teréz ügyében, akit 1945. március 9-én egy szovjet katona megsebesített.
A nők ellen elkövetett háborús erőszak forrásait, hazai és nemzetközi szakirodalmát, a téma művészi megjelenítését számba vevő lista korántsem teljes. Kérjük, amennyiben javaslata van bővítésére, az elhallgatva@bparchiv.hu email címre küldje el.
A békásmegyeri Polgári Rendőrparancsnokság jelentése a Községi Elöljáróságnak Gisvetter Teréz ügyében, akit 1945. március 9-én egy szovjet katona megsebesített.
A békásmegyeri Polgári Rendőrparancsnokság jelentése a Községi Elöljáróságnak a Békásmegyer községben 1945. március 8-án történt gyilkosságról. Az áldozat Gaschler Borbála volt, akit a szovjet katonák menekülés közben, otthonában lőttek le.
Az itt olvasható jelentést Némethy Károly, a Budai Közigazgatási Kirendeltség vezetője készítette Buda ostrom utáni állapotáról és a újjászervezéséről 1945-ben. A korszakban keletkezett hasonló jelentésekre jellemző, hogy a nők ellen elkövetett erőszakról nem szólnak, annak megtörténtére inkább csak következtetni lehet egy-egy félmondatból. Itt a nemi betegségek kapcsán kerülnek szóba a
Az Egyek hét diáklány társasága, akik a budai Szent Margit Gimnáziumba jártak, és 1942-ben közös napló vezetését határozták el. A bejegyzéseket felváltva írták, az első 1942-ben, az utolsó 1948-ban született.Az 1946. december 31-én született írás az ostrom alatt átéltekről, egészen röviden a szovjet katonáktól való félelemről is beszámol.
Fotóközlés a művész szíves engedélyével
Az oldal üzemeltetője:
Budapest Főváros Levéltára
Sanja Iveković
Workshop, multimédia installáció, média munka
1998 – folyamatban lévő projekt
A nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló projekt 1998-ban kezdődött Sanja Iveković művész kezdeményezésére, amely helyspecifikus installáció és különböző nyomtatott anyagok (szövegek, képeslapok, plakátok) formájában valósult meg. Alkalmanként sajtókonferenciákon és vetítéseken ismerhette meg a projektet a széles közönség.
Első fázisban a művész kapcsolatot létesített a helyi női szálláson élő zaklatott, vagy családon belüli erőszaknak kitett nőkkel, akikkel szorosan együttműködött. A workshop keretében a művész lenyomatot vett az arcukról, a szállás lakói pedig elbeszélték illetve röviden leírták saját történeteiket. A művész a női „maszkok“-ból és a szövegekből hozta létre installációit különböző, specifikus helyszíneken.
Ezideig Zágrábban, The Autonomous House; Luxemburgban, The Fraenhaus; Bangkokban, The Bangkok Emergency Home; Koszovóban, Pején Safe House; Genovában,Casa per le donne; Belgrádban, The Center for Women and Children; Utrechtben, Vie-Ja és Isztambulban, Mor Cati valósult meg a projekt.