Close

Előadássorozat II.

2020. október 1. 17.00 óra
Az előadássorozat II. része Budapest Főváros Levéltára YouTube csatornáján teljes egészében visszanézhető

A járványhelyzetre való tekintettel a személyes részvételhez előzetes regisztráció szükséges az elhallgatva@bparchiv.hu e-mail címen. A regisztrációról visszajelzést küldünk.
Maszkviselés kötelező!

Az előadásokat élőben is követhetik Budapest Főváros Levéltára YouTube csatornáján!

Előadások

Moderátor: Mélyi József

Fónagy Zoltán: “Megakad a toll, hallgatást parancsol az illem” – A nők elleni erőszak elbeszélése és elhallgatása 1848–49 történetében

Szinopszis: Az 1848–49-ben Magyarországon zajló háborús események egykorú elbeszéléseiben és történészi rekonstrukcióiban olykor megjelennek ugyan a nők, mint áldozatok, ám nemi erőszakról alig olvashatunk. Vajon azért, mert nem fordult elő (legalábbis említésre méltó számban) vagy a nemiséggel kapcsolatos tabuk miatt? A válasz is-is.  A reguláris hadseregek – magyarok, osztrákok, oroszok – többé-kevésbé betartották a polgári lakossággal szemben a korabeli hadijogot, illetve normarendszert, így hallgatólagosan sem engedélyezték a nemi erőszakot. A  polgárháborús konfliktusok – délvidéki szerb, illetve az erdélyi román felkelés –  elbeszéléseiben azonban gyakran és jelentős számban jelennek meg a nők mint áldozatok. Áldozatiságuk konkrét tartalma azonban – hacsak nem vesztették életüket a férfiakkal együtt az etnikai tisztogatás jellegű mészárlásokban – nehezen dekódolható a 19. századi szövegekből.

Katona Csaba: A nők elleni erőszak a 18–19. század háborúiban

Szinopszis: A magyar katonák a 18. és 19. század során számos országban és helyen szolgáltak, illetve harcoltak, így 1740–1748 között az osztrák örökösödési háborúban, 1756–1763 között a hétéves háborúban, 1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban, 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háborúban stb. Előadásomban azt vizsgálom, tetten érhető-e a katonák részéről nők elleni erőszak, és ha igen, hogyan és miként jelenik meg ez hivatalos, illetve nem hivatalos iratokban. Hogyan kezelték az ilyen ügyeket a hatóságok, ha eljutott hozzájuk, illetve az áldozatok?

András Edit: A köztér mint a szimbolikus politika és az emlékezet színtere

Szinopszis: Az előadás a köztér történelmi funkciójának, használatának változásával foglalkozik négy fontos etapon keresztül: 1. a köztér, mint a felvilágosodás eszméinek színtere és propagálója; a francia forradalmat követő szobormánia; 2. a köztér mint az orosz forradalmi avantgárd terrénuma és a lenini monumentális propaganda színtere; 3. az autonóm műalkotás kiterjeszkedik a köztérbe; 4. a közönség, közösség mint új tényező; kortárs köztéri művészet.

Előadók

Fónagy Zoltán

FÓNAGY ZOLTÁN

(1962) történész, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének docense és a (volt MTA) BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A történettudomány kandidátusa fokozatot Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában című értekezésével szerezte meg 1998-ban. Kutatási területe  a 19. századi magyar politika-, társadalom- és művelődéstörténet. Több, a nagyközönségnek, illetve az egyetemi oktatásnak szánt összefoglalás számára írta meg a 19. század történetének különböző részeit. Tanulmányokat, könyvfejezeteket publikált az 1848–49-es szabadságharc, illetve Budapest 19. századi gazdaság- és társadalomtörténete köréből.

Önálló kötete jelent meg Wesselényi Miklósról, Széchenyi Istvánról, illetve egy összefoglalója a 19. század második feléről. 2003 és 2009 között a bécsi Collegium Hungaricumban tudományos igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként dolgozott. 2017-től Széchenyi István levelezésének kritikai kiadásán dolgozik.

A történelmi ismeretterjesztés iránti elkötelezettségét számos folyóiratcikk és ismeretterjesztő előadás mellett A hétköznapi élet története címmel indított internetes blogja is jelzi.

András Edit

ANDRÁS EDIT

művészettörténész, műkritikus, az MTA BK Művészettörténeti Intézet szenior kutatója, a CEU történelem tanszék vendégprofesszora. Kutatási területe a Kelet-és közép-európai, ill. amerikai modern és kortárs művészet, művészetelmélet; köztéri és társadalmilag elkötelezett művészet, nemi szerepek, posztszocializmus és nacionalizmus a kortárs művészetben.

TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG: 1997–1998-ban Fulbright ösztöndíjas a New York University-n, művészeti folyóiratok New York-i tudósítója. Rendszeresen publikál hazai és nemzetközi folyóiratokban (Artmargins, e-flux, Idea, Third text, springerin), kiadványokban, katalógusokban. Számos nemzetközi konferencián és workshopon vett részt meghívott előadóként. Nemzetközi projektek vezetője és résztvevője. A Gender Check: Femininity and Masculinity in the Art of Eastern Europe (MUMOK, Bécs, 2008–2009) tanácsadója és kutatója. A Research and Academic Program at the Clark Art Institute (Williamstown, Massachusetts) Writing Art History in Eastern-Central Europe projekt magyar tagja (2010–2011). A Piotr Piotrowski Research Center (Poznan) és az Artmargins tanácsadói testületének tagja.

PUBLIKÁCIÓK: A Kulturális átöltözés. Művészet a szocializmus romjain című könyv szerzője (2009), Képzeletbeli határátlépések kötete előkészületben. A Transitland. Video Art from Central and Eastern Europe 1989–2009 antológia (2009) szerkesztője. A Privát Nacionalizmus EU-s project elméleti szakembere, a Képzelt közösségek, magánképzetek. Privát Nacionalizmus Budapest kurátora, a Visualizing the Nation konferencia szervezője (2015). A Universal Hospitality (Bécs, 2016, Prága, 2017) társkurátora.

WEBSITE: http://editandras.arthistorian.hu

KATONA CSABA

(1971) Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a 19–20. századi magyarországi művelődés- és társadalomtörténet. Több kutatási projektben vesz részt, többek között A magyar történettudomány történetének adatbázisa; Kelet-közép-európai nacionalizmusok az első világháború éveiben programokban, valamint külső tag a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportban. Számos szakfolyóirat szerkesztőségi, szerkesztőbizottsági tagja, aktív tudományos-közéleti tevékenységet folytat.

NŐK HÁZA PROJEKT

Sanja Iveković

Workshop, multimédia installáció, média munka

1998 – folyamatban lévő projekt

Women's House Project workshop BAK, Utrecht 2009 -048

A PROJEKTRŐL

A nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló projekt 1998-ban kezdődött Sanja Iveković művész kezdeményezésére, amely helyspecifikus installáció és különböző nyomtatott anyagok (szövegek, képeslapok, plakátok) formájában valósult meg. Alkalmanként sajtókonferenciákon és vetítéseken ismerhette meg a projektet a széles közönség.

Első fázisban a művész kapcsolatot létesített a helyi női szálláson élő zaklatott, vagy családon belüli erőszaknak kitett nőkkel, akikkel szorosan együttműködött. A workshop keretében a művész lenyomatot vett az arcukról, a szállás lakói pedig elbeszélték illetve röviden leírták saját történeteiket. A művész a női „maszkok“-ból és a szövegekből hozta létre installációit különböző, specifikus helyszíneken.

Women's House, Workshop, BAK, Utrecht,2008
Women's House, installation, Kunstverein Cologne,2006_lowres

Ezideig Zágrábban, The Autonomous House; Luxemburgban, The Fraenhaus; Bangkokban, The Bangkok Emergency Home; Koszovóban, Pején Safe House; Genovában,Casa per le donne; Belgrádban, The Center for Women and Children; Utrechtben, Vie-Ja és Isztambulban, Mor Cati valósult meg a projekt.